Ha az ember sok növényt tart, időről időre előfordul, hogy elhagy néhányat. Már ha nem leltároz folyamatosan. Egy leesik a polc mögé, egy elbújik a szekrény mögé, aztán akkor látja újra, ha a költöztetők jönnek, és a többi… Most is úgy telt a telem, hogy az egyik gazomat égen-földön kerestem,…
-
-
A kinti lét egyik legnagyobb veszélye, legalábbis nálam, azok a fránya nyomorult meztelencsigák. Utálom őket. Ott vannak mindenhol, megesz mindent, és még gusztustalanok is. Néha nem is értem, honnan csámpáznak fel a teraszra, amikor a füves, földes növényes rész elég messze van. Ki hogyan védekezik ellenük? Van valami tipp, ami…
-
Szelektálnom kell. Most az egyszer tényleg. És nagyon. Merthogy mindig akkor jövök rá, mennyi gazom van, amikor ki- vagy éppen behordom őket. És most elég lassan megy… De ez a kisebbik baj amúgy, ezekkel még elbírok. A valódi probléma, hogy többet szeretnék… Ceratostemákat, anthuriumokat, columneákat, labisiákat, levélkaktuszokat… és ha így…
-
A most szerdai ventillálásom témája az, hogy vannak növények, amiknél mindent megpróbálok, mindent megteszek, épphogy a lelkemet nem ajánlom fel valamiféle sátáni lénynek azért, hogy életben maradjanak: mégis megdöglenek. Pedig a nagykönyv szerint már kisebb dzsungelt kellett volna kinevelnem belőlük. És az istenért sem. Nagyon sokáig a lepkeorchideák produkálták nálam…
-
Sok minden vagyok, de tökéletes növénytartó biztosan nem. Nem véletlen, hogy a tél miatt nyígok állandóan: ekkor azért erősen kibuknak azok a dolgok, amikben nem vagyok annyira tehetséges. Vagy, másik oldalról szemlélve: nagyon is tehetséges vagyok. Merthogy, ha úgy nézzük, valahol az is egyfajta teljesítmény, hogy az anthuriumaim egy része…
-
Ha a gyűjtő elér egy kritikus darabszámot, akkor biztos lehet benne, hogy valaki mindig nyűglődni fog: vagy valamelyik gaz, vagy az ember. Főleg így a tél végére, amikorra már a növények is legyengülnek, a kártevők meg felerősödnek, a gyűjtőnek meg égnek áll a haja az idegtől. Eme csodás szerda szenvedésének…
-
“– Szerintem ez a szürke jobban mutatna a konyhában – mutatott a nő a mellette álló étkezőasztalra. – Nekem a fehér jobban tetszik – felelte a férfi. – Az egész konyha fehér, hogy nézne ki, ha még az asztal is az lenne. – Akkor legyen fekete – vonta meg a…
-
Újabb nap, újabb fogalmazások. A tanárnő felsóhajtott: nagyon fáradt volt. Mégis maga elé emelte a 4. b osztály dolgozatkupacát, és olvasni kezdett. Nyári élmények: egy kis kirándulás a János-hegy szürkeségében, egy kis munka anyával a Állami Vasútaknál, semmi extra, csak a szokásos. Ötös, ötös, négyes, ötös… Aztán megpillantotta: „A kék…
-
“– De apa, miért raknak le ott síneket? – Azon fognak körbejárni az épületek. – De miért? – Mert így biztonságos. – De hogy fogunk benne élni? – Azt még én sem tudom.”
-
“– Hogy a fene enné meg ezt a redvát! – dörmögött magában az idős férfi, ahogy a köd füstként beszivárgott a nyitva felejtett ablakon. – Már megint nyitva hagytad az szart! – Egész nap rántotthússzagban akarsz ülni? – kiabált vissza a feleség a nappaliból. – Nem, de most meg semmit…