Aki követi a blogot, az tudja, hogy nagy hoyás voltam. Több száz darabból állt a gyűjteményem egészen addig, míg a nagy részét el nem vitte egy tél. Akkor abbahagytam, felszámoltam a gyűjteményem maradékát és mindössze három darabot tartottam meg.Azóta eltelt pár év, és visszamerészkedtem kicsit a hoyák világába. Na, nem…
-
-
S ímhol a szerdai szenvedő mai adása, merthogy ha van kalapja, az a baj, ha nincs kalapja, akkor pedig az. Szóval vannak azok a növények, amiket nem értek, miért nőnek. Már réges rég meg kellett volna dögleniük. Akár még szeretném is, hogy megdögöljenek, mert rühellem őket, de azért mégis illetlen…
-
Van az, amikor úgy gondolja szegény növénygyűjtő, hogy minden ideális, már-már tökéletes: a pára, a fény, a víz, a tápanyag, és még a nyomorult Vénusz és Plutó együttállása a növény növekedésének kedvez. De nem. Él, még amúgy szépnek is mondható, csillognak a levelei, kicsattan az egészségtől, stb. De. Meg. Sem.…
-
Ő a második próbálkozásom a huperziákkal, az első kör sikertelenül zárult. Azóta sem tudom pontosan, mi lehetett a probléma, mert amúgy hónapokig boldogan eléldegélt. Aztán egyszercsak a tél közepén megmurdált. Ez a Huperzia phlegmaria 3 hónapos karrierje alatt elég sokat nőtt amúgy. Egyáltalán nem kényeskedett, csak néha szomorúan rám pirított,…
-
A mai napi sztárnövény az Anthurium Beautiful Wonder ‘Inverse crossing’. Igen, neki pontosan ilyen elcseszetten kell kinéznie, sőt amúgy ennél rosszabbul, csak ledobálta az eredeti leveleit, miután megérkezett. Most, hogy itt a tavasz, valószínűleg összekapja majd magát. Ami kifejezetten vicces ebben a növényben, hogy “mutated”-nek vagy, hogy szépen fejezzem ki…
-
Megvallom őszintén, hogy nem én vagyok az a növénygazda, aki agyonbabusgatja őket. Szegény Columnea crassifoliának is az lett a sorsa, hogy januárban felakasztottam a ruhafogasra az előszobában, hogy majd elrakom valami jobb helyre, aztán persze jól elfelejtettem. Most került le onnan így áprilisban, amikor elkezdtem kipakolni a gazokat… Talán egyszer…
-
Ha az ember sok növényt tart, időről időre előfordul, hogy elhagy néhányat. Már ha nem leltároz folyamatosan. Egy leesik a polc mögé, egy elbújik a szekrény mögé, aztán akkor látja újra, ha a költöztetők jönnek, és a többi… Most is úgy telt a telem, hogy az egyik gazomat égen-földön kerestem,…
-
A kinti lét egyik legnagyobb veszélye, legalábbis nálam, azok a fránya nyomorult meztelencsigák. Utálom őket. Ott vannak mindenhol, megesz mindent, és még gusztustalanok is. Néha nem is értem, honnan csámpáznak fel a teraszra, amikor a füves, földes növényes rész elég messze van. Ki hogyan védekezik ellenük? Van valami tipp, ami…
-
A most szerdai ventillálásom témája az, hogy vannak növények, amiknél mindent megpróbálok, mindent megteszek, épphogy a lelkemet nem ajánlom fel valamiféle sátáni lénynek azért, hogy életben maradjanak: mégis megdöglenek. Pedig a nagykönyv szerint már kisebb dzsungelt kellett volna kinevelnem belőlük. És az istenért sem. Nagyon sokáig a lepkeorchideák produkálták nálam…
-
Sok minden vagyok, de tökéletes növénytartó biztosan nem. Nem véletlen, hogy a tél miatt nyígok állandóan: ekkor azért erősen kibuknak azok a dolgok, amikben nem vagyok annyira tehetséges. Vagy, másik oldalról szemlélve: nagyon is tehetséges vagyok. Merthogy, ha úgy nézzük, valahol az is egyfajta teljesítmény, hogy az anthuriumaim egy része…