Ha a gyűjtő elér egy kritikus darabszámot, akkor biztos lehet benne, hogy valaki mindig nyűglődni fog: vagy valamelyik gaz, vagy az ember. Főleg így a tél végére, amikorra már a növények is legyengülnek, a kártevők meg felerősödnek, a gyűjtőnek meg égnek áll a haja az idegtől.
Eme csodás szerda szenvedésének a tárgya a sokak által annyira gyűlölt gyapjasok. Azok a mocskos tetvek… Ritka gusztustalan szőrös kártevők, amik ha jól felhízlalódtak egy szebb monsterán, hányingerkeltően rózsaszín trutyit hagynak maguk után, ha szétnyomod őket. És persze kipusztíthatatlanok… komolyan mondom, a csótányok kevésbé ellenállók, mint ezek a mocsodékok.
A gyönyörű pellionia repensemet kinyírták… Azt hittem, agyvérzést kapok, amikor megláttam, hogy az egészet hogy ellepik. Muszáj leszek egy újabb kört venni abból a tetűevő katicalárvából még egy adagot szerezni, és ezúttal értelmesebb módon kiszórni, mert agyvérzést fogok kapni…