Sok minden vagyok, de tökéletes növénytartó biztosan nem. Nem véletlen, hogy a tél miatt nyígok állandóan: ekkor azért erősen kibuknak azok a dolgok, amikben nem vagyok annyira tehetséges. Vagy, másik oldalról szemlélve: nagyon is tehetséges vagyok. Merthogy, ha úgy nézzük, valahol az is egyfajta teljesítmény, hogy az anthuriumaim egy része télen ledobálja a leveleinek kisebb vagy nagyobb részét. Inkább nagyobbat. Elkezdtem már a tavaszi kihordást, és hát elég sok anthurium-csonkot sikerült kiszállítanom a teraszra…
Szerencsére ők legalább annyira jó arcok, mint amennyire én béna, és ebből az állapotból egy kis tavaszi fuvallat elég hamar kirántja őket. Időnként azért rájuk lesek, nem döglött cserepeket tárolok-e véletlenül, de odáig kifejezetten ritkán fajul a történet.