3. 2054.04.20. Éva sosem volt oda a kávéért, ezen a reggelen az első útja mégis a konyhaszekrényhez vezetett. Haja kusza csomókban állt, szeme félig nyitva; hogy megtartsa az egyensúlyát, menet közben meg-megtámaszkodott a falon. Nem emlékezett, mikor érezte magát utoljára ennyire fáradtnak, pedig tegnap semmi megterhelőt nem csinált. Bár, ha…

2. 2054.03.19. A Belváros romokban állt; a szokásosnál ritkásabb, egész országot szürke fátyolként elfedő örökködön keresztül tisztán kivehető volt a pusztítás. Alig két hete a budapesti ellenállók remény- és örömteli kiáltásai töltötték be a város utcáit. Most törött téglák és üvegszilánkok hevertek szerteszét; az aszfaltot vérfoltok tarkították. Bár alig múlt…