Újabb nap, újabb fogalmazások. A tanárnő felsóhajtott: nagyon fáradt volt. Mégis maga elé emelte a 4. b osztály dolgozatkupacát, és olvasni kezdett.
Nyári élmények: egy kis kirándulás a János-hegy szürkeségében, egy kis munka anyával a Állami Vasútaknál, semmi extra, csak a szokásos. Ötös, ötös, négyes, ötös…
Aztán megpillantotta:
„A kék égről álmodoztunk apával, és hogy milyen szépek lehetnek a csillagképek odafenn.”
A tanárnő teljesen lemerevedett az ijedtségtől. Neki ezt most jelentenie kellene a felügyelőknek… de akkor félő, hogy nemcsak a szülőket, hanem a kis Évát is elviszik. Mit csináljon, mit csináljon…
Az asztala melletti iratégetőre pillantott: habozott, majd beledobta. Inkább egy intő a be nem adott házi feladatért, mint a felügyelők.