Az évek alatt többször is kikacsintgattam a levélkaktuszok felé, de igazi szerelemmé csak mostanra változott. Hiába, bizonyos dolgoknak be kell érniük. Pedig igazi főnyeremények. Persze, minden növénytípusnak megvannak a kezelhetetlen fenegyerekei, de eddigi tapasztalatom alapján a kereskedelmi forgalomban könnyen beszerezhető fajták egyszerű földi halandó számára könnyen is kezelhetőek. Ez a…
-
-
A 2025-ös nyár arról szól, hogy az összes növényemet átültetem. Általánosságban azzal szoktam indítani egy új gaz érkezésekor, hogy átültetem, de most szégyenszemre ezzel kicsit elmaradtam. Ráadásul olykor a régi gazok közegeit is érdemes átcserélni, és a legtöbbnél nem is emlékszem már, mikor csináltam ezt utoljára. Szóval úgy döntöttem, hogy…
-
Azért nyáron sem minden fenékig tejfel. Sokkal jobb, sokkal könnyebb, de azért a kánaán most sem érkezett meg. Nyáron a legnagyobb személyes ellenségem a napégés, főleg úgy, hogy másik teraszon tartom őket: kevésbé ismerem itt a nap járás. A megismerésében pedig nem nyújtott túl nagy segítséget a fantasztikus tavaszi időjárás,…
-
Ez a második próbálkozásom ezzel a fura nevű gazzal. (Valld be, hogy inkább ki sem olvastad!) Nem tudom pontosan, miért ment ki az első, talán még túl kicsi volt, hogy túléljen velem egy telet. Ráadásul téli vásárlás, amik eleve rosszabbul szoktak teljesíteni, mint amiket tavasszal vásárolok, és van idejük ideszokni,…
-
Növénysuttogó Mari nénit minden gazos ismeri. Ő az, akinek az összes növénye hatalmas, gyönyörű, nonstop virágzik, stb. Pedig papírforma szerint rég halottnak kellene lenniük. Merthogy a tankönyv szerint majdnem mindent IS rosszul csinál: a kaktuszt a legrosszabb minőségű általános virágföldbe ülteti, az anyósnyelvet kirakja a tűző napra, a monsterát a…
-
Aki követi a blogot, az tudja, hogy nagy hoyás voltam. Több száz darabból állt a gyűjteményem egészen addig, míg a nagy részét el nem vitte egy tél. Akkor abbahagytam, felszámoltam a gyűjteményem maradékát és mindössze három darabot tartottam meg.Azóta eltelt pár év, és visszamerészkedtem kicsit a hoyák világába. Na, nem…
-
S ímhol a szerdai szenvedő mai adása, merthogy ha van kalapja, az a baj, ha nincs kalapja, akkor pedig az. Szóval vannak azok a növények, amiket nem értek, miért nőnek. Már réges rég meg kellett volna dögleniük. Akár még szeretném is, hogy megdögöljenek, mert rühellem őket, de azért mégis illetlen…
-
Senkit ne tévesszen meg ez a kép. Se nem fű, se nem snidling, hanem egy orchidea. Igen, igen, tudom, egy kialvatlan éjszaka után a legtöbben megpróbálnánk beleaprítani a tésztaszószba, szóval különösen fontos, hogy ne a konyhában kapjon helyet. Amúgy elég problémamentes eddig: pár hónapja dekkol nálam, de azóta virágzott is.…
-
Vannak hosszú nevű gazaim. És vannak drága gazaim. És vannak hosszú nevű, drága gazaim, mint például Misi. A képen nem néz ki a legszebben, mert kicsit vizköves, és még fényképezni sem tudok (de hát ezt úgyis tudjátok).Csipem ezt a gazt. Kicsit gyomorgörccsel vettem meg, mert hát mint irtam, nem volt…
-
Aki olvasta a hosszabb labisiás posztomat, az tudja, hogy mennyire beléjük szerettem. De itt a zanzásitott összefoglaló: jófejek, könnyen tarthatók, nem kényeskedők. Ha nem kapnak elég vizet, akkor drámakirálynővé változnak, és lekonyulnak, mint a szomorú kiskutya füle. Aztán, ha megkapják a szükséges folyadékmennyiséget, szépen visszaváltoznak. Na, de ezek a levelek……