Szelektálnom kell. Most az egyszer tényleg. És nagyon. Merthogy mindig akkor jövök rá, mennyi gazom van, amikor ki- vagy éppen behordom őket. És most elég lassan megy… De ez a kisebbik baj amúgy, ezekkel még elbírok. A valódi probléma, hogy többet szeretnék… Ceratostemákat, anthuriumokat, columneákat, labisiákat, levélkaktuszokat… és ha így folytatom, már tényleg nem lesz nekik hely.
Úgyhogy gatyába rázom a szentimentális hátsófelemet, erőt veszek magamon és szelektálok. De baromi nehéz… és semmi kedvem hozzá. Megválok egy Philodendron squamiferumtól, pedig úgy imádom az izgalmas, szőrös szárait, egy syngoniumtól, amit amúgy annyira mégsem sajnálom… a közönséges bolti afrikai ibiktől is muszáj leszek megválni, és csak a gyűjtői darabokat megtartani…
Ti hogy birkóztok meg az ilyen búcsúkkal?