A 2025-ös nyár arról szól, hogy az összes növényemet átültetem. Általánosságban azzal szoktam indítani egy új gaz érkezésekor, hogy átültetem, de most szégyenszemre ezzel kicsit elmaradtam. Ráadásul olykor a régi gazok közegeit is érdemes átcserélni, és a legtöbbnél nem is emlékszem már, mikor csináltam ezt utoljára. Szóval úgy döntöttem, hogy…
-
-
Azért nyáron sem minden fenékig tejfel. Sokkal jobb, sokkal könnyebb, de azért a kánaán most sem érkezett meg. Nyáron a legnagyobb személyes ellenségem a napégés, főleg úgy, hogy másik teraszon tartom őket: kevésbé ismerem itt a nap járás. A megismerésében pedig nem nyújtott túl nagy segítséget a fantasztikus tavaszi időjárás,…
-
Növénysuttogó Mari nénit minden gazos ismeri. Ő az, akinek az összes növénye hatalmas, gyönyörű, nonstop virágzik, stb. Pedig papírforma szerint rég halottnak kellene lenniük. Merthogy a tankönyv szerint majdnem mindent IS rosszul csinál: a kaktuszt a legrosszabb minőségű általános virágföldbe ülteti, az anyósnyelvet kirakja a tűző napra, a monsterát a…
-
S ímhol a szerdai szenvedő mai adása, merthogy ha van kalapja, az a baj, ha nincs kalapja, akkor pedig az. Szóval vannak azok a növények, amiket nem értek, miért nőnek. Már réges rég meg kellett volna dögleniük. Akár még szeretném is, hogy megdögöljenek, mert rühellem őket, de azért mégis illetlen…
-
Van az, amikor úgy gondolja szegény növénygyűjtő, hogy minden ideális, már-már tökéletes: a pára, a fény, a víz, a tápanyag, és még a nyomorult Vénusz és Plutó együttállása a növény növekedésének kedvez. De nem. Él, még amúgy szépnek is mondható, csillognak a levelei, kicsattan az egészségtől, stb. De. Meg. Sem.…
-
Ha az ember sok növényt tart, időről időre előfordul, hogy elhagy néhányat. Már ha nem leltároz folyamatosan. Egy leesik a polc mögé, egy elbújik a szekrény mögé, aztán akkor látja újra, ha a költöztetők jönnek, és a többi… Most is úgy telt a telem, hogy az egyik gazomat égen-földön kerestem,…
-
A kinti lét egyik legnagyobb veszélye, legalábbis nálam, azok a fránya nyomorult meztelencsigák. Utálom őket. Ott vannak mindenhol, megesz mindent, és még gusztustalanok is. Néha nem is értem, honnan csámpáznak fel a teraszra, amikor a füves, földes növényes rész elég messze van. Ki hogyan védekezik ellenük? Van valami tipp, ami…
-
Szelektálnom kell. Most az egyszer tényleg. És nagyon. Merthogy mindig akkor jövök rá, mennyi gazom van, amikor ki- vagy éppen behordom őket. És most elég lassan megy… De ez a kisebbik baj amúgy, ezekkel még elbírok. A valódi probléma, hogy többet szeretnék… Ceratostemákat, anthuriumokat, columneákat, labisiákat, levélkaktuszokat… és ha így…
-
A most szerdai ventillálásom témája az, hogy vannak növények, amiknél mindent megpróbálok, mindent megteszek, épphogy a lelkemet nem ajánlom fel valamiféle sátáni lénynek azért, hogy életben maradjanak: mégis megdöglenek. Pedig a nagykönyv szerint már kisebb dzsungelt kellett volna kinevelnem belőlük. És az istenért sem. Nagyon sokáig a lepkeorchideák produkálták nálam…
-
Sok minden vagyok, de tökéletes növénytartó biztosan nem. Nem véletlen, hogy a tél miatt nyígok állandóan: ekkor azért erősen kibuknak azok a dolgok, amikben nem vagyok annyira tehetséges. Vagy, másik oldalról szemlélve: nagyon is tehetséges vagyok. Merthogy, ha úgy nézzük, valahol az is egyfajta teljesítmény, hogy az anthuriumaim egy része…