Megvallom őszintén, hogy nem én vagyok az a növénygazda, aki agyonbabusgatja őket. Szegény Columnea crassifoliának is az lett a sorsa, hogy januárban felakasztottam a ruhafogasra az előszobában, hogy majd elrakom valami jobb helyre, aztán persze jól elfelejtettem. Most került le onnan így áprilisban, amikor elkezdtem kipakolni a gazokat… Talán egyszer meglocsoltam ezidő alatt. Talán eszembe jutott…
Szóval, ha azt mondom, strapabíró, akkor azt komolyan gondolom. Merthogy egyetlen levelet sem vesztett ezidő alatt, sőt még nőni is elkezdett. Pedig szegénynek aztán fényből sem jutott sok. Azért valószínűleg nem egy anyósnyelv, jobb a sorsot nem kísérteni, de ha valaki egy akasztós különlegességet szeretne magának, ami nem kíván túl sok törődést, ő egy jó választás lehet.
Persze, ő is Ecuadorból van…