Az évek alatt többször is kikacsintgattam a levélkaktuszok felé, de igazi szerelemmé csak mostanra változott. Hiába, bizonyos dolgoknak be kell érniük. Pedig igazi főnyeremények. Persze, minden növénytípusnak megvannak a kezelhetetlen fenegyerekei, de eddigi tapasztalatom alapján a kereskedelmi forgalomban könnyen beszerezhető fajták egyszerű földi halandó számára könnyen is kezelhetőek.
Ez a Pfeiffera (ami volt már Lepismium meg Rhipsalis is, ember legyen a talpán, aki kaktuszék elnevezésein képes kiigazodni) egy nagy kedvencem. Idei beszerzés ez is (ígérem, mutatok majd régebbi növényeket is). Csupa bimbósan érkezett, de nálam is tovább folytatta a virágzást. Aprócska, de gyönyörű narancssárga virágai határozottan kitűnnek a teraszon lévő zöld dzsungelből.
Sajnos sikerült megpörkölnöm a leveleit: az új teraszon még nehezen mérem fel, hogy hol mennyi fény éri a gazokat, ráadásul a tavaszi hektikus időjárás sem segített túl sokat. Szóval egy kicsit megfodrászkodtam, hogy ne nézzen ki annyira gázul. Az új hajtásai viszont szépen alkalmazkodtak a fényviszonyokhoz.
Napi 2-3 alkalommal locsolom, slaggal, bőségesen, egyelőre úgy néz ki, ezt is örömmel veszi. Átültetni még nem sikerült, megvallom őszintén, nehezen veszem rá magam, hogy összeszurkáljam magam… Persze, ha van egy tuti kesztyűötleted, nagyon szívesen fogadom! Remélem, a téli tapasztalataim is hasonlóan kellemesek lesznek.