S ímhol a szerdai szenvedő mai adása, merthogy ha van kalapja, az a baj, ha nincs kalapja, akkor pedig az. Szóval vannak azok a növények, amiket nem értek, miért nőnek. Már réges rég meg kellett volna dögleniük. Akár még szeretném is, hogy megdögöljenek, mert rühellem őket, de azért mégis illetlen dolog csak úgy kidobni, odaajándékozni suttyomban nincs kinek, eladni ciki lenne felrakni, mert mégiscsak kapta az ember valahonnan… Szóval ezek a növények persze nőnek, mint a dudva, elpusztíthatatlan titánként állnak az emberrel szemben. Miközben az a növény, amiért a fél karját odaadná, döglődik. Megint… First world problem, tudom.
De hogy nem vagyok egyedül a problémával: mesélte egy kedves ismerősöm, hogy volt neki egy dracénája (de lehet, még mindig megvan). Utálta, mint a fene, épphogy tűzre nem vágta, hogy elpusztuljon végre, de hiába minden következetes próbálkozás: életben maradt. Szóval legalább nem vagyok egyedül ezzel a gonddal.
Na, és neked van olyan növényed, amitől nem tudsz megszabadulni?