Szóval megint szereztem valami növényt, amim eddig még nem volt: Grevillea lanigera. Ennyit arról, hogy megmaradok a kontyvirágféléknél… Túl sok mindent nem tudok írni róla, mert csak most vettem, így a tapasztalatom nulla. Az alapján, amit olvastam, a Proteaceaek családjába tartozik, és az eredeti élőhelye Ausztrália (mostanában növények formájában üldöz…
-
-
Ha az ember sok növényt tart, időről időre előfordul, hogy elhagy néhányat. Már ha nem leltároz folyamatosan. Egy leesik a polc mögé, egy elbújik a szekrény mögé, aztán akkor látja újra, ha a költöztetők jönnek, és a többi… Most is úgy telt a telem, hogy az egyik gazomat égen-földön kerestem,…
-
A kinti lét egyik legnagyobb veszélye, legalábbis nálam, azok a fránya nyomorult meztelencsigák. Utálom őket. Ott vannak mindenhol, megesz mindent, és még gusztustalanok is. Néha nem is értem, honnan csámpáznak fel a teraszra, amikor a füves, földes növényes rész elég messze van. Ki hogyan védekezik ellenük? Van valami tipp, ami…
-
Szelektálnom kell. Most az egyszer tényleg. És nagyon. Merthogy mindig akkor jövök rá, mennyi gazom van, amikor ki- vagy éppen behordom őket. És most elég lassan megy… De ez a kisebbik baj amúgy, ezekkel még elbírok. A valódi probléma, hogy többet szeretnék… Ceratostemákat, anthuriumokat, columneákat, labisiákat, levélkaktuszokat… és ha így…
-
A most szerdai ventillálásom témája az, hogy vannak növények, amiknél mindent megpróbálok, mindent megteszek, épphogy a lelkemet nem ajánlom fel valamiféle sátáni lénynek azért, hogy életben maradjanak: mégis megdöglenek. Pedig a nagykönyv szerint már kisebb dzsungelt kellett volna kinevelnem belőlük. És az istenért sem. Nagyon sokáig a lepkeorchideák produkálták nálam…
-
Sok minden vagyok, de tökéletes növénytartó biztosan nem. Nem véletlen, hogy a tél miatt nyígok állandóan: ekkor azért erősen kibuknak azok a dolgok, amikben nem vagyok annyira tehetséges. Vagy, másik oldalról szemlélve: nagyon is tehetséges vagyok. Merthogy, ha úgy nézzük, valahol az is egyfajta teljesítmény, hogy az anthuriumaim egy része…
-
Ha a gyűjtő elér egy kritikus darabszámot, akkor biztos lehet benne, hogy valaki mindig nyűglődni fog: vagy valamelyik gaz, vagy az ember. Főleg így a tél végére, amikorra már a növények is legyengülnek, a kártevők meg felerősödnek, a gyűjtőnek meg égnek áll a haja az idegtől. Eme csodás szerda szenvedésének…
-
A blog a két szenvedélyemnek ad otthont: az írásnak és a gazozásnak. A honlapon csak a blog bizonyos részeit találod meg. Ha szeretnéd a minden bejegyzésemet olvasni: https://www.patreon.com/c/piedikjarat Ha érdekelnek a különlegesebb szobanövények és egy gyűjtő élete: https://www.facebook.com/enesaszobagazok/ Ha pedig a regényt szeretnéd kicsit jobban megismerni: https://www.facebook.com/afulemulekodbendalol És hogy…
-
Mindig is növénybolond voltam. Kertészkedni is szeretek, de a szobadzsungel az én terepem. Vagyis inkább teraszdzsungel: merthogy az év legjobb időszaka az, amikor kipaterolhatom az összes gazt a teraszra, és egy slaggal egyszerre oldom meg a locsolást és a kártevőkontrollt. Szerdánként a Szerdai Szenvedőben olvashattok változatos kinlódásaimról, vasárnaponként pedig gyűjteményem…