Aki követi a blogot, az tudja, hogy nagy hoyás voltam. Több száz darabból állt a gyűjteményem egészen addig, míg a nagy részét el nem vitte egy tél. Akkor abbahagytam, felszámoltam a gyűjteményem maradékát és mindössze három darabot tartottam meg.Azóta eltelt pár év, és visszamerészkedtem kicsit a hoyák világába. Na, nem…
-
-
– Menjünk le a klubba! – huppant le a lány a húga ágyára. – Anya megöl – jelentette ki a testvér, és folytatta a házi feladatának megírását. – Nem fogja megtudni! – Mindig megtudja. Pasizni tudsz egyedül is, nem kellek én. – De együtt jobb. Ekkor a fiatalabbik lány letette…
-
S ímhol a szerdai szenvedő mai adása, merthogy ha van kalapja, az a baj, ha nincs kalapja, akkor pedig az. Szóval vannak azok a növények, amiket nem értek, miért nőnek. Már réges rég meg kellett volna dögleniük. Akár még szeretném is, hogy megdögöljenek, mert rühellem őket, de azért mégis illetlen…
-
– Elegem van ebből a kurva ködből – üvöltötte a férfi a villamosmegállóban, mire egy pillanatra minden szem rászegeződött, majd a várakozók szép lassan arrébb lépkedtek. – Na, mi van, féltek? Ne mondjátok, hogy nektek nincs tele a tökötök! Tuti szemfényvesztés az egész, csak azért csinálják, hogy ne lázadjunk el.…
-
Senkit ne tévesszen meg ez a kép. Se nem fű, se nem snidling, hanem egy orchidea. Igen, igen, tudom, egy kialvatlan éjszaka után a legtöbben megpróbálnánk beleaprítani a tésztaszószba, szóval különösen fontos, hogy ne a konyhában kapjon helyet. Amúgy elég problémamentes eddig: pár hónapja dekkol nálam, de azóta virágzott is.…
-
Vannak hosszú nevű gazaim. És vannak drága gazaim. És vannak hosszú nevű, drága gazaim, mint például Misi. A képen nem néz ki a legszebben, mert kicsit vizköves, és még fényképezni sem tudok (de hát ezt úgyis tudjátok).Csipem ezt a gazt. Kicsit gyomorgörccsel vettem meg, mert hát mint irtam, nem volt…
-
Aki olvasta a hosszabb labisiás posztomat, az tudja, hogy mennyire beléjük szerettem. De itt a zanzásitott összefoglaló: jófejek, könnyen tarthatók, nem kényeskedők. Ha nem kapnak elég vizet, akkor drámakirálynővé változnak, és lekonyulnak, mint a szomorú kiskutya füle. Aztán, ha megkapják a szükséges folyadékmennyiséget, szépen visszaváltoznak. Na, de ezek a levelek……
-
Nem, nem valami elcseszett tömegközlekedési eszközről van szó, hanem egy újabb Columneáról. Ő is ékes bizonyítéka annak, hogy a Columneák kedves, könnyen tartható, jó fej növények. mondjuk vele azért annyi van, hogy szereti a vízet, könnyű kiszárítani. Szóval, ha félévente egyszer jut eszedbe locsolni, akkor nem a te növényed. Szintén…
-
Van az, amikor úgy gondolja szegény növénygyűjtő, hogy minden ideális, már-már tökéletes: a pára, a fény, a víz, a tápanyag, és még a nyomorult Vénusz és Plutó együttállása a növény növekedésének kedvez. De nem. Él, még amúgy szépnek is mondható, csillognak a levelei, kicsattan az egészségtől, stb. De. Meg. Sem.…
-
Ő a második próbálkozásom a huperziákkal, az első kör sikertelenül zárult. Azóta sem tudom pontosan, mi lehetett a probléma, mert amúgy hónapokig boldogan eléldegélt. Aztán egyszercsak a tél közepén megmurdált. Ez a Huperzia phlegmaria 3 hónapos karrierje alatt elég sokat nőtt amúgy. Egyáltalán nem kényeskedett, csak néha szomorúan rám pirított,…