Aki olvasta a hosszabb labisiás posztomat, az tudja, hogy mennyire beléjük szerettem. De itt a zanzásitott összefoglaló: jófejek, könnyen tarthatók, nem kényeskedők. Ha nem kapnak elég vizet, akkor drámakirálynővé változnak, és lekonyulnak, mint a szomorú kiskutya füle. Aztán, ha megkapják a szükséges folyadékmennyiséget, szépen visszaváltoznak. Na, de ezek a levelek……
-
-
Nem, nem valami elcseszett tömegközlekedési eszközről van szó, hanem egy újabb Columneáról. Ő is ékes bizonyítéka annak, hogy a Columneák kedves, könnyen tartható, jó fej növények. mondjuk vele azért annyi van, hogy szereti a vízet, könnyű kiszárítani. Szóval, ha félévente egyszer jut eszedbe locsolni, akkor nem a te növényed. Szintén…
-
Van az, amikor úgy gondolja szegény növénygyűjtő, hogy minden ideális, már-már tökéletes: a pára, a fény, a víz, a tápanyag, és még a nyomorult Vénusz és Plutó együttállása a növény növekedésének kedvez. De nem. Él, még amúgy szépnek is mondható, csillognak a levelei, kicsattan az egészségtől, stb. De. Meg. Sem.…
-
Ő a második próbálkozásom a huperziákkal, az első kör sikertelenül zárult. Azóta sem tudom pontosan, mi lehetett a probléma, mert amúgy hónapokig boldogan eléldegélt. Aztán egyszercsak a tél közepén megmurdált. Ez a Huperzia phlegmaria 3 hónapos karrierje alatt elég sokat nőtt amúgy. Egyáltalán nem kényeskedett, csak néha szomorúan rám pirított,…
-
A mai napi sztárnövény az Anthurium Beautiful Wonder ‘Inverse crossing’. Igen, neki pontosan ilyen elcseszetten kell kinéznie, sőt amúgy ennél rosszabbul, csak ledobálta az eredeti leveleit, miután megérkezett. Most, hogy itt a tavasz, valószínűleg összekapja majd magát. Ami kifejezetten vicces ebben a növényben, hogy “mutated”-nek vagy, hogy szépen fejezzem ki…
-
Megvallom őszintén, hogy nem én vagyok az a növénygazda, aki agyonbabusgatja őket. Szegény Columnea crassifoliának is az lett a sorsa, hogy januárban felakasztottam a ruhafogasra az előszobában, hogy majd elrakom valami jobb helyre, aztán persze jól elfelejtettem. Most került le onnan így áprilisban, amikor elkezdtem kipakolni a gazokat… Talán egyszer…
-
Szóval megint szereztem valami növényt, amim eddig még nem volt: Grevillea lanigera. Ennyit arról, hogy megmaradok a kontyvirágféléknél… Túl sok mindent nem tudok írni róla, mert csak most vettem, így a tapasztalatom nulla. Az alapján, amit olvastam, a Proteaceaek családjába tartozik, és az eredeti élőhelye Ausztrália (mostanában növények formájában üldöz…
-
Ha az ember sok növényt tart, időről időre előfordul, hogy elhagy néhányat. Már ha nem leltároz folyamatosan. Egy leesik a polc mögé, egy elbújik a szekrény mögé, aztán akkor látja újra, ha a költöztetők jönnek, és a többi… Most is úgy telt a telem, hogy az egyik gazomat égen-földön kerestem,…
-
A kinti lét egyik legnagyobb veszélye, legalábbis nálam, azok a fránya nyomorult meztelencsigák. Utálom őket. Ott vannak mindenhol, megesz mindent, és még gusztustalanok is. Néha nem is értem, honnan csámpáznak fel a teraszra, amikor a füves, földes növényes rész elég messze van. Ki hogyan védekezik ellenük? Van valami tipp, ami…
-
Szelektálnom kell. Most az egyszer tényleg. És nagyon. Merthogy mindig akkor jövök rá, mennyi gazom van, amikor ki- vagy éppen behordom őket. És most elég lassan megy… De ez a kisebbik baj amúgy, ezekkel még elbírok. A valódi probléma, hogy többet szeretnék… Ceratostemákat, anthuriumokat, columneákat, labisiákat, levélkaktuszokat… és ha így…